Szabadság
Öreg barátom fél évet töltött az Egyesült Államokban.
Hazatérve mesélte egyik élményét, mely sajátosan világít rá bizonyos szemléletmódra.
(Nagyon nem kívánatos számomra bármit is átvenni a föld ezen államának szokásaiból, de spéci ezt a MEGKÖZELÍTÉST szívesen látnám - ma még- kies hazámban is!)
Vagyis:
Van Oregon államban egy folyó, (no nyilván több, és máshol is van…) amely egy darabig csendesen folydogál, de ha felfelé haladnak rajta, egyre vadabb és vadabb lesz, zúgókkal, örvényekkel, vízesésekkel.
A helybéli „felügyeleti szerv” ezt valahogy jelezni akarta a pórnépnek, és ezért ott, ahol kezdődnek a nehezebb részek, kitettek egy nagy táblát a folyó partján a víz felé fordítva, hogy az ott haladó hajók, csónakok jól láthassák:
„A folyó ettől kezdve felfelé, nagyon veszélyessé válik! Aki innen feljebb hajózik, az vagy profi, vagy hülye!”
Tehát nem azt írták ki hogy:
· TILOS!
· Pénzbírság!
· Több évnyi börtön! stb…
Hanem megadták a szabadságot a polgárnak, maga döntse el, minek is tartja magát…
És nem fenyegették retorziókkal… (Persze ha valaki mégis tovább megy, és baleset éri, megmentik, de a felmerülő költségeket azért megfizettetik vele… De ugyebár saját döntése alapján törte be a fejét!…)
Olvasom itt és ott, hogy egy aktuális képviselő szót emelt azért, hogy a magyar honfiak és honleányok ne vihessék csak úgy, saját elhatározásukból haza – elhunyt, elhamvasztott hozzátartozóikat. Illetve ő ezt nem tiltaná meg, (Ugyan már! Nem fenevad ő…)
hanem azt akarná, hogy a temetői szolgáltató külön nyilvántartásban vezesse, kinek adták ki az urnát!
Ja, és a helyi Önkormányzat is adja hozzá beleegyezését…
Ja, és ha valaki netán lakóközösségben is lakik, a közösség hozzájárulása is kell…
Ja, és persze a szélesebb rokonság is járuljon hozzá, mert őket ugyebár nem lehet akadályozni kegyeletük szabad, zavartalan gyakorlásában! (Amivel persze amúgy sem foglalkoznának soha. Amint túl voltak a temetés kényszerű vállalásán, igyekeznek mielőbb elfeledni a dolgot. És ezért még csak meg sem szólhatjuk őket. Nem olyan világot élünk.)
Tulajdonképpen kérdezhetném, ki volt az, aki ezt a kapitális baromságot kitalálta?
De én nem kérdezek ilyet! Ugyan, miért is kérdeznék ilyet Nagytiszteletű Urak gondolatait illetően?
Mert ugyan az a nyilvánvaló tény, hogy egy urna hazavitele SENKINEK nem árthat, hogy annak elhelyezése valaki lakásában a család ABSZOLÚT MAGÁNÜGYE (kellene hogy legyen), ez előttünk van, de a probléma felvetőjének ennél nyilván magasabb szintű érvei (érdekei) vannak.
Magyarországon egy temetés horribilis pénzbe kerül. És a temetkezési vállalkozók nehezen mennek csődbe. (Bár, nálunk bármi lehetséges… Egy szabad országban ugyebár…)
E földön KIZÁRÓLAG az Ő érdekeiket csorbítja az, ha leszokunk a temetésről!
Földünk lakossága túlzott mértékben szaporodik. (No, sajnos nem nemes MAGYAR nemzetünk csodás csemetéi rohangálnak egyre növekvő számban közöttünk…Ennél SÖTÉTEBB a helyzet…)
Ebből egyenesen következik, hogy egyre kevesebb a hely a temetkezések számára is, tehát az is egyre drágább lesz. És egyre inkább el fogunk szakadni a tradícióktól és hajdanvolt és gyakorolt szertartásainktól. Ez, tetszik - nem tetszik, a várható jövő.
Az az felvetés, hogy a holtak helyének nyilvántartása fontos, egy határon túl teljesen felesleges.
Ha ugyanis hamvasztás van, és a hamvakat kiadják valamelyik hozzátartozónak, teljesen elegendő ezt a tényt a hamvasztást végző cég könyveiben nyilvántartani – de ezt eddig is megtette! - (legfeljebb ő köteles ezt hivatalos levélben közölni az érintett népesség nyilvántartóval) és utána a téma mindörökre legyen lezárva!
Hogy aztán mi történik a hamvakkal? Hogy esetleg szétszórják a Bakonyban? Netán leeresztik valamelyik Kőrös vizén? Ez már teljesen lényegtelen. Ez már a SZABADSÁG kategóriája. (Nálam.)
Akik így megint az Állam szerepét szeretnék hangsúlyozni, ismét, mint a régi Szocialista Időkben… belepofázni az emberek életébe teljesen szükségtelen mértékben, azok elkövetnek valamit.
Mit is? Elég egyszerű a válasz!
Mivel kizárólag a temetkezési vállalkozók érdekét szolgálná ez a rendszer, miközben plusz terhet róna az Önkormányzatra is, és akadályozná az Embereket is szabad döntéseik meghozatalában – nyilvánvalóan DURVA LOBBIÉRDEK vezette a Nagytiszteletű Képviselő Urat e javaslat megtételében!
A temetkezési vállalkozások ugyanis ezen keresztül egyfajta hatósági szerepet kezdenének felvenni, aztán egy idő múlva már azt is elérnék, hogy ADÓKÉNT hajtsák be a hozzátartozókon a temetkezési költségeket – ha volt temetés, ha nem… Mert ugye ez sem idegen a mostani gondolkodásmódtól…
Aztán hadd jöjjenek az Urna-adók, aztán az ÁNTSZ vizsgálódásai, amik persze ismét lehetőséget adnak a bírságok kivetésére…
Biztos vagyok abban, hogy fantáziával kellőképpen meg vannak áldva Nagytiszteletű Vezetőink!
Egy ilyen javaslat számomra csak ilyeneket jelent –meg persze azt, hogy ismét növelni akarják egyesek a burjánzó bürokráciát…
Nos, így kapcsolódik össze az oregoni folyó táblája, és a SZABADSÁG megnyilvánulása a két külön világban.
Ott hagyják, az emberek szabadon döntsenek akár a saját hülyeségükről is, itt még a legtriviálisabb magánügyben is beavatkozást követelnek egyesek. Egy szűkebb lobbi érdekeinek megfelelően – még ha az a Közösség ellen van is…
Ismerős eljárás…Nem most kezdődött…És teljesen mindegy, milyen színű nyakkendőt visel az aktuális Vezér…
